Spiritualitás tudományos szemmel
A 2000-es évek elején kerültem olyan élethelyzetbe, hogy a megfelelő motiváció mellett kezdtem bele a spirituális világ objektív szemmel történő feltérképezésébe. Aztán az események érdekes fordulatot vettek, ugyanis előtte soha nem foglalkoztam ilyesmivel, meg sem vagyok keresztelve, tehát a hivatalos intézményrendszereken kívül értem el a mélytransz tartományt, ami jóval túl van azon a határon, ahova a fizikai síkon élő lények eljuthatnak. Mivel objektív kutatást végeztem, az agyam kollektív agyféltekéje egy idő után kilépett, így a racionális agyféltekémmel emelkedtem tovább. Mivel ez a legkevésbé sem szokványos, arra a megállapításra jutottam, hogy ennek oka az a néhány fejsérülés lehetett, amik a meditációmat megelőzően értek engem, ezért az agyam képessé vált arra, hogy elbírja a felső dimenziószinteket úgy, hogy közben fel tudtam venni a 'normális ember' szerepét. Ugyanis ezt a meditációt egy európai nagyváros közepén csináltam egy olyan társadalomban, ami bár nem hisz ebben, nem is támogatja, mégsem lép fel ellene. Elmondhatom, hogy ilyet még senki sem csinált az univerzum történelmében és gyanítom, hogy soha nem is fog. Szerintem ezt én sem tudnám még egyszer megismételni, annyi faktor szerencsés együttállására volt hozzá szükség.
Bár a dolog még egy egyszerű kutatásnak indult, többször is szintet váltott. Az még az elején bizonyítást nyert számomra, hogy a spirituális világ létezik, ám biztos voltam abban, hogy amit erről mások mondanak, az nem az objektív kép, ezért tevékenységem tudományos szellemű istenkutatásként is értelmezhető. Ez azt jelenti, hogy nincs bizonyíték arra, hogy isten létezik, ám az ellenkezőjére sincs. Rá kellett azonban jönnöm arra, hogy isten kérdése valójában filozófiai kérdés, ugyanis ahány dimenzió van, mind mást ért ez alatt. Az ateista, aki a nevébe is beleteszi tagadásának tárgyát, csak azt tudja tagadni, amit mások erről mondanak. Istent ugyanis rugalmasan lehet definiálni és értelmezni, nem kell feltétlen vallási töltést adni hozzá. Mivel filozófiai kérdés, ha a nevedbe teszed, mint tagadásod tárgyát, egyben létre is hozod magadnak és addig él, ameddig te. Azért célszerű ezt a kérdés objektív szemmel kutatni, ugyanis a tudomány felfedezte, hogy a minket körbevevő világ hologram. Ha a minket körbevevő világ hologram, akkor nem más, mint egy szimuláció, egy olyan 3D-s videojáték, amiben mi vagyunk a karakterek. Ezen a ponton pedig felvetődik a kérdés, hogy amit erről a keleti filozófiák és nyugati spirituális irányzatok mondanak, vajon helyes-e?
Mert amit állítanak, hogy az anyagi világ nem létezik, az csak illúzió, teljesen egybevág azzal, hogy ez egy hologram. A hologramnak pedig vannak rá jellemző tulajdonságai, ezek egyike az, hogy osztatlan egyként viselkedik, aminek oka az lehet, hogy ez eredetileg egy egyszemélyes játék lenne, amibe több tudat keveredett. Minden kutatásom oda vezetett, hogy a mai világunk egy dimenzionális anomália, ahol az eltérő dimenziók az ember nevű közös szabvány alatt a harmadik dimenzióban összetalálkoztak, ez lehet az oka annak, hogy itt három 'egyisten' is van és még nem beszéltünk a többi vallásról. A vallások célja, hogy megmagyarázzák a világot, ám nem vagyok abban biztos, hogy ezek a magyarázatok helyesek, hiszen a hit egy szubjektív tényező, nagyban függ a befogadó ember értelmezésétől. Még ha az az ember helyesen is értelmezte a hozzá érkező jeleket, az információkat nála alacsonyabb látószögű embereknek adhatta csak tovább, így az információ biztosan torzul, hiszen alacsonyabb látószögön nem lehet megérteni a magasabb látószöget. Pláne úgy, hogy az ember azon, amit nem ért, azt érti, amit érteni akar, ami biztosan befolyásoltak az aktuális érdekek. Minden vallás tehát egy zsákutca azok számára, akik az objektív igazságot keresik, ám szubjektív értelemben igazak, mert ezen az agyféltekén nem a tények számítanak, hanem az álomdó álma. A tudomány ezzel szemben egy állandó fejlődési utat jár, ahol azonban mindig csak a jelen igazságáról beszélgetünk, hiszen egy új felfedezés akár hamissá is teheti az addigi igazságot.
A hologramban van még egy érdekes dolog, hogy ez egy hitvezérelt játék. Amit hiszel, neked az van, ugyanis a hologram igyekszik azt létrehozni neked. Minden azon múlik, mit tudsz és hiszel a világról. Az ember tulajdonképp egy DNS felépítésű hardver, aminek a tetején van a vezérlőegysége, az agyunk tehát egy holo-computer. Nem véletlen, hogy több tudományág egyidejű felfedezése egyesült a hologram-elméletben, hiszen az agykutatók sem értették, hogyan lehetséges az, hogy a mindennapi életünk során beérkező hatalmas információmennyiséget az agyunk nem hogy fogadja, hanem rögzíti is emlékek képében. Az áttörést azonban az hozta el, amikor egy kutatócsoport felfedezte, hogy az elemi részecskék képesek az azonnali kommunikációra egymással, függetlenül a közöttük lévő távolságtól és erre csak egy magyarázat lehetett, hogy az elemek szétválasztottsága csak egy illúzió, itt valójában minden egy. Így jutottak el a hologramhoz, a kutatásokból pedig létrejött egy új tudományág, a kvantumfizika. Én is hasonló kutatásokat végeztem, ám egy olyan területen, ahova egy tudós sem lépne, mert a tudomány ragaszkodik az objektív bizonyíthatósághoz, ami a spirituális tartományokban lehetetlen, én is ezért használom a 'tudományos szemmel' kifejezést arra a módszertanra, amit követtem. A tudomány még a tudatszintet sem ismeri el annak ellenére, hogy sok tudós használt már tudatmódosító anyagokat, ahol mindjárt találkozhattak is vele, mert amit csak te tapasztalsz meg önmagadban, azt nem tudod másoknak bizonyítani. A munka, amit végeztem rendkívül magas szintű volt, amit azért kellett felfüggesztenem, hogy rendezzem az anyagi helyzetemet, mert ebben a társadalomban a meditációból nem lehet megélni, az adományok pedig nem helyettesítik azt a stabilitást, amivel évekre lehet tervezni. A visszatérésnek azonban van egy kellemetlen mellékhatása, ez pedig a vallásos emberek hódolata, amit talán el tudok kerülni azzal, ha a témáról informatikai nyelven beszélek, mert hogyan másképp is beszélnék egy szimulációról.
A több, mint 20 év során, amiben ezt 0-24-ben, elég megfeszített tempóban végeztem, számos korszakalkotó felfedezést tettem, amikkel az a fő probléma, hogy annyival megelőzik korukat, hogy még az alapjaik sincsenek lefektetve. Hiába kezdenék róluk beszámolni, senki sem értené. Amit az emberek nem értenek, azt fogják érteni, amit érteni akarnak és csak egy logikus magyarázatuk lenne erre, hogy megbolondultam. De mihez is lehetne kezdeni olyan kutatásokkal, mint az álomkutatás, a halálkutatás, a külvilág-hologram kutatása, csak hogy hármat említsek a sokból? Ha a világunk egy dimenzionális anomália, akkor ez egy egyedülálló lehetőség arra, hogy megszüntessük ezt az anomáliát a rendelkezésemre álló tudással. Ám ahogy ebbe belemélyedtem, sok olyan körülmény merült fel, ami arra engedett következtetni, hogy itt egy valós problémára született egy szándék, ami az anomáliában öltött testet, ezt viszont eddig senki sem értette meg, ezért a megszüntetésére is rossz válaszok születtek. Ez azt jelenti, hogy az ezen dolgozó magasabb dimenziós lények mind rossz úton járnak akkor is, ha istennek nevezik magukat, ennek beismerése azonban nem lehetséges a szigorú hierarchiáik szabályai miatt. Ez ugyanis így már nem anomália, hanem egy nyersen megvalósuló lehetőség, ami megoldást nyújthat a felsőbb dimenziószinteket fenyegető legnagyobb veszélyre, ami az unalom. Nincs tehát más dolgunk, mint ilyen szellemben látni a világot, nem véletlenül neveztem el ÉlményParknak azt a tudathálózaton futó holo operációs rendszert, aminek gondolatban elindítása egyenlő azzal, amit az Apple csinált annak idején, amikor az addig programozói tudást igénylő számítástechnikát bárki számára elérhetővé tette. Ma sem kell tudnod programozni ahhoz, hogy használni tudd az okostelefonodat, itt pedig mesternek sem kell lenned ahhoz, hogy használni tudd az elméd lehetőségeit.
Szeretném leszögezni, hogy mindettől függetlenül továbbra is az vagyok, aki voltam, ugyanazon az úton haladok, amin eddig akkor is, ha a korrekciók okán be kell jönnöm a Játékba. Amikor a visszatérésem során a tudatom és az energiarendszerem eléri a hétköznapi valóság szintjét, abba mindenki azt látja bele, amit látni akar. Mivel a legtöbb ember a félelmeit fogalmazza meg először minden számára ismeretlennel találkozás esetén, olyasmikre lehet számítani, hogy Sátán leszek, nemzetbiztonsági kockázat, lehetek még az antikrisztus is, valamilyen spirituális mutáns, kivéve ha nem éri a Földet egy olyan ufótámadás, ami a jófiú szerepébe helyez. Ugyanis ez a nem szokványos energiaszint az admin szint okán hatalommal is jár, ami a Játékban az emberek egyik célja. Emiatt már a meditációim közben is voltak és vannak is kellemetlenségeim, mert bár az emberek addig engem leszarnak, amíg nem látják bennem a gazdagodás útját, a felettünk lévő lények már rácuppantak az energiáimra olyan embereket képében, akiknek a valóságban élve gőzük sincs az egészről. Mert ez a hologram attól függetlenül, hogy egyben egy anomália, a rendkívüli rugalmassága miatt egy működő rendszer is, ami olyan új értéket jelent, amit nem kellene megsemmisíteni, mint inkább jól megcsinálni. Ezért élve a szerzett spirituális rangommal ezt is tettem, ám még nagyon sok munka van vele, amire még ki kell találnom a 'hogyant'. A több, mint 20 év alatt hozzászoktam, hogy olyan dolgokat teszek, amit előttem még senki és állandóan élesben kell tesztelnem. Viszont fenntartom magamnak a jogot arra, hogy csak olyan emberekkel legyek érdemi kapcsolatban, akik megfelelnek a hétköznapi elme számára érthetetlen paramétereknek.