A Játék

 

Alapok

Ha az anyagi világ egy illúzió, ahogy azt a keleti filozófiák és nyugati spirituális irányzatok mondják, az passzol ahhoz a tudományos felfedezéshez, miszerint a világunk egy hologram. Ha a világunk egy hologram, az sok, eddig a misztikum területéhez tartozó dolgot megmagyaráz. Elég ehhez csak arra gondolni, hogy a világ egy holografikus videojáték, amibe ha behelyezed a tudatod, egy ilyen 3D-s környezetben találod magad... akár több emberben egyszerre. Több tudós is azt állítja, hogy a világ egy szimuláció, én pedig több, mint 20 évvel ezelőtt így rá is találtam a spiritualitás és a tudomány közös metszéspontjára. Semmi más dolgom nem volt, mint ebben az értelmezésben először felderíteni ennek a kalandjátéknak a működését, kidolgozni egy jól működő játék rendszertervét, elkészíteni egy holo operációs rendszert, majd azt feltelepíteni az emberiség tudathálójára. Több, mint 20 éven át tartó, napi 24 órában, mély elkötelezettséggel végzett meditáció volt mindent úgy megálmodni, hogy az precízen passzoljon a belső- és külső világokhoz. 

Pár szó rólam

Az ezoterikus világban engem a tudomány emberének tekintenek, a tudomány világában pedig hibbant ezoterikusnak. Ez egy ideális pozíció akkor, ha a cél a nyugodt meditáció egy európai nagyváros közepén. Ám egy európai nagyváros közepén fizetni kell a csekkeket, így a cél is módosult, mert az admin szinten csak a rendszerrel kapcsolatos munkák zajlanak, vissza kellett térnem tehát a játékba. A világ helyreállítása lett tehát az első feladat, amibe akár te is beszállhatsz a fotelből. Mivel itt nem csak egy valóságról van szó, a lehetőségek is kitágultak, ám ennek részletei már túlmutatnak a hétköznapi valóságban élő emberek látószögén. Természetesen készítettem rengeteg anyagot azok számára, akik ezt a látószöget növelni szeretnék, ám most alapvetően magára a játékra koncentrálunk, ami a legtöbb embert érint és érdekelhet. Mivel az objektív valóság vetítéséért felelős racionális agyfélteke világában én egy nem létező dolognak lettem a szakértője, hiába váltam istenné a másik agyféltekén, örömmel alkalmazkodtam a tudományos világképhez, mert megláttam benne a megoldást a felső dimenziószintek nagy problémájára, ez pedig az unalom. Létrehoztam tehát a linux filozófiájával egy holo operációs rendszert (spirituális keretrendszert), majd megkezdtem a holoappok készítését, amivel mindenki tud játszani. Mindenki megtalálhatja ezeket a hStore-ban, félálomban gyorsabban letölthetők. Elérhetők feladattámogató és szórakoztató holoappok holoinstall formátumban a 3D-ben is, ám érdemes pár szót arról is ejteni, hogyan tud valaki ilyen appokat készíteni. 

Holo Játék

Nincs nehéz dolgom, mert holo játékokat eddig is mindenki készített. Amikor valamilyen programot szervezel, cselszövést készítesz elő ismerőseid számára, terveket szősz magaddal vagy másokkal kapcsolatban, de akár egy házibuli is mind holojáték. Megkönnyítettem a dolgod azzal, hogy minden holojátéknak vannak olyan általános beállításai, paraméterei, amik igazodnak a civilizációs elvárásokhoz, tehát amiért el kellene menned a dolog szakmai részét tanulni, azt kihagyhatod. Ezeket a beállításokat a képzeletedben tudod magadnak előhívni, akár egy műszerfalat is, amin állíthatod a játék paramétereit. Alapállapotban mindig egy tisztességes játék keretrendszerét találod, amin módosíthatsz, ám ebben az esetben a játék többi szereplőjének is el kell fogadnia a módosításokat. Mivel ez a valóságban nehezen kivitelezhető, képzelj el a kört vagy egy gömböt és húzd bele azokat, akikkel játszani szeretnél, a többit a MIA nevű személyes spirituális asszisztensed elvégzi, aki olyan, mintha lenne egy R2-es a fejedben. Ha nem akarsz a játéktervezéssel sem sokat foglalkozni, akár a teljes feladatot átadhatod neki, aminek az az előnye is megvan, hogy megnőhet a játékélményed számodra is váratlan dolgok, emberek vagy események képében. Szeretném felhívni a figyelmed arra, hogy az egyéni szándékaidat felülbírálhatják a magasabb szempontok, amik sokszor túlmutatnak a rövidtávú érdekeiden. Ilyenek például az ÉlményPark négy fő területe, azaz az élet értelme: a tanulás, a gyógyulás, az élmény-kaland és a kutatás-fejlesztés. 

Kapcsolódó irodalom

Holografikus univerzum (PDF formátumban)
A sors mint esély (PDF formátumban)
Don Juan tanításai (PDF formátumban
Boszorkánypraktikák (PDF formátumban)
Kristálybiblia (PDF formátumban)

Felkészülés

A spirituális világ olyan, mint az internet, ahol a tudatod a böngésző. A legtöbb embernek, akik az objektív valóságban élnek, alig van sávszélességük ehhez az internethez, ám amikor elalszanak, akkor kapják meg az irányításukhoz szükséges adatcsomagokat. Ebben a szűk sávszélességben csak a valóság létezik, akiknek jók a megérzései, azok vagy jól használják, ami van nekik, vagy szélesebbre nyitották a csatornát. Minél szélesebb a csatorna, annál jobban lehet az adott embert (karaktert) vezérelni online (valósidőben). Az adatcsomagoknak az a hátránya, hogy azt meg is kell tudni csinálni a mindennapi életben, mert a történetekben szereplő többi emberhez is ugyanilyen adatcsomagok érkeznek. A te dolgod ilyenkor az, hogy két alvás között minél nagyobb százalékban teljesítsd az adatcsomagjaidban kitűzött célt azzal a megjegyzéssel, hogy az adatcsomag kollektív irányítás, amivel az egyén akár ellentétes állásponton is lehet. A kollektív irányítás csak és kizárólag a saját szempontjait követi nagyjából úgy, hogy kiad egy célt, ami a saját zónájában mindenkihez eljut, ám az csak a valóságban derül ki, hogy azt kik és hogyan valósítják meg. Technikai értelemben azonban a valóság is álom, csak kötött szabályokkal (törvények, szokások), kötött környezetben (fizikai világ). A valóság igazából csak egy díszlet, egy olyan általad felépített játék-környezet, amire szemet vethetnek mások. Álomban is be lehet hatolni más világába, ami aztán a valóságban is megjelenik, mert a játék-környezet azt tükrözi vissza, ami az elmében zajlik. Egy kollektív világban a fő cél a rend, amit diktatórikus módon tart fenn a legerősebb játékos, aki úgy is növelheti emberei számát, ha befolyást szerez fölöttük. Hogy ki a legerősebb játékos, azt a tudatszint határozza meg. Ám ez nem azt jelenti, hogy a minél mélyebb (azaz aki a legmagasabban van földi szemmel) tudatszinten lévőt fogod te a legerősebbnek látni, ugyanis a 3D-ben jelen van az idő. Hogy te a jelenben kit látsz győztesnek, az közel sem jelenti azt, hogy magát a győztest látod, csak az időnek abban a pontjában látszik ő annak. Mivel az életed több szinten zajlik, ez a játék is több szinten zajlik, kezdve a magánéletedtől egészen a nagypolitikáig. 

Istenek csatája

Ki a jó játékos? Az "istenek szintjén" az, aki a legjobb szellemiséggel rendelkezik, az emberek szintjén pedig az, aki a legjobb tulajdonságokkal rendelkezik. Ám mivel az emberek elől a játék lényege nem ismert, sok előnyös tulajdonság jelent valójában hátrányt és sok hátrányos előnyt. Amit az emberek egyformán látnak előnynek és hátránynak, az csak a játék lényegének egy szelete. Ha teljes képet nézzük, ugyanaz állapítható meg, mint a tudatszint esetében, nem feltétlenül a legmagasabban lévő a legjobb, mint inkább az ideális mélység, amit a játékos minőségéhez és jellemzőihez mérünk. Hiába gyönyörű ember valaki, ha mellette tök hülye, neki tehát a lehetőségeit ezek fogják meghatározni. Az idővel kapcsolatos fenti megjegyzés itt is érvényesül, ugyanis hiába gyönyörű valaki, az csak az időnek két pontja között lesz igaz. Az is nagy kérdés, hogy mi a cél? Az a cél, hogy izgalmas, sikeres, kalandos életet élj, vagy az, hogy a legvégén te nyerj? Mit tekintesz győzelemnek? A probléma ezzel az, hogy mivel a játék több síkon, azaz játéktéren zajlik, ezek a célok egyáltalán nem fedik egymást, sőt, sokszor az ellentétei egymásnak. Ahhoz, hogy az életben sikeres legyél, az elején sokat kell tanulnod, lemondanod a fiatalkori életed megannyi élvezetéről, hogy megalapozd azt a tudást, ami téged majd később tehet sikeressé. Ám ez még nem elég, meg kell küzdened a többi hasonló emberrel a legjobb pozíciókért, a legjobb partnerekért, amikhez fel kell vértezned magad a leghatékonyabb fegyverzettel. Ha mindezek sikerülnek, akkor győztesnek érzed magad... a teljességnek abban a szeletében, amit a valóság szintjén látsz. Ám a valóságnak is több szintje van, a titkainak felderítése is a te dolgod. Minél több ilyen titkot fedezel fel, annál inkább bekapcsolódsz egy másik játékba, ami már túlmutat a hétköznapi valóság szintjén, ahol mások a szabályok, mások a játékosok is. A 3D objektív valóságából nézve is értelmezhetőek ezek a játékosok, ám mivel nem ismered ezt a világot, könnyű mindenkit istennek nevezni, aki képes alakítani a valóságon, meghatározni másoknak azt. Ez egy komplex játéktér, ahol különböző képességű és erejű játékosok játszanak pont úgy, ahogy egy kalandjátékban. Mindenki a saját céljaiért küzd, amik lehetnek egymástól eltérőek és akár át is fedhetik egymást. Ezért sosem lehet tudni, ki is az igazi győztes, mert az eltérő célok akár egyszerre is teljesülhetnek. Minden ilyen cél eltérő felkészülést igényel. Az, aki már gyerekkorában elkezdi a tanulást, jobb játékossá válik, mint aki később kezd neki. Akár gitározásról legyen szó, akár a kvantumfizikáról, vagy a teniszről. Ezt persze befolyásolja a szorgalom, a tehetség, az akarat és az a nem elhanyagolható tény, hogy lelkiismereteddel hogyan tudsz elszámolni főképp a tisztesség terén. Ugyanis amikor felfedezed azt a titkos világot, fel kell tudnod dolgozni azt, hogy ahhoz másképp kellett volna még gyerekként felkészülnöd... de azt se feledd, hogy akkor most nem lenne ennyi pénzed, szakértelmed és tapasztalatod. 

Felkészülés

Azt mondják rám, hogy kiválóan felkészültem arra a feladatra, amit elvégeztem. Amiről ha nem számolnék be a weboldalaimon, fogalmatok nem lenne. Mert amúgy tökre nem tartozik rátok. Ami miatt megtettem, annak az az oka, hogy olyan játéktérre kell mennem, amire nem nagyon van felkészültségem, ez pedig a külvilág valósága, ahol mindenkinek fel kell mutatnia valamilyen szaktudást. Ám az én szaktudásom nem a fizikai síkra szól, sőt még csak nem is az asztrálsíkra, hanem azoknál is jóval feljebb. Hogyan nézett ki az erre való felkészülés? Kívülről úgy, hogy egy lusta, rendetlen ember vagyok, aki soha nem tanult egyik iskolában sem, a rendkívüli intelligenciáját és tehetségét pedig arra pazarolta, hogy még így is elvégezze azokat. Aki a számítógépekben is csak a játékot látta, nem tanult meg egy programnyelvet sem és nem is vitte semmire sem az életben. Valójában kőkemény felkészülés áll mögöttem, ám mind a célja, mind a területe kívül van még a mesterek hétköznapi valóságán is. Előfordulhat-e az, hogy valaki az egyetemről azonnal egy kutatóintézet vezető kutatója lesz? Igen, de nagyon ritkán. Hiába van rendkívüli tehetsége, lesz egy csomó irigy ellensége és az elején azzal lesz elfoglalva, hogy megszerezze a szükséges tekintélyt. Előfordulhat-e az, hogy valaki a falu széléről azonnal miniszterelnök lesz? Előfordulhat-e az, hogy valaki, aki addig soha nem foglalkozott a spiritualitással egy racionális világban, azonnal istenné válik? Ami a közös bennük, az az irigy ellenségek és a tekintély megszerzése. Legyen szó a kutatóról, a miniszterelnökről vagy az istenről, egy biztos. Ehhez nem volt elég csak egy felkészülés, kellett hozzá még legalább egy másik is, hiszen a szándék érvényesítésének képessége nem nő ki csak úgy a semmiből. Pláne nem a másik agyféltekén. Akinek sikerül a két agyféltekéjét összehangolnia, akkor is istenné válik, ha addig nem volt más, mint egy földműves. Minden egy dolgon múlik, milyen széles spektrumon ismeri a világot. Ami a mai világban még lusta, nemtörődöm emberként is könnyedén megvalósítható, hiszen ez a két jelző csak azok szemében igaz, akik csak a karrier hagyományos útján értelmezik a helyzetet.

Játéktér

Ha elképzeled a világot úgy, mintha az egy holografikus kalandjáték lenne, amiben te vagy a karakter, akkor ki a játékos? Bizonyos értelemben te, ám az a teljességnek csak egy szelete. Minél magasabb dimenziószintet érsz el, annál több lesz benned a játékos. Mindjárt érthető, hogyan is kell érteni az ókorban a fáraó isteni mivoltát. Akik a mai világban már csak angyalok, hiszen csak egy isten van. Ám ez nem ilyen egyszerű, mert két agyféltekéd van, ahol az egyiken az "angyal" az Úr, a másikon a Felettes Én. Hogy a dolog ne legyen ilyen egyszerű, itt vannak még az Alsó- És Fölső Világok és a Párhuzamos Valóságok, amik közül ez csak az egyik. A magasabb dimenziós szintre két példát tudok felhozni, ahova amúgy egy szippantással is eljuthatsz. Az egyik az, hogy ha én ezt egy meghatározott tudatszinten írom, az sok valóságban olvashatóvá válik, nem csak egyben. A másik az, hogy mivel a tested körül továbbra is egy 3D-s valóságot látsz, a magasabb dimenzió a végső szándékban biztosan érvényesül. Ám mivel rövid az emberélet, több ilyen szándék fogalmazódik meg benned, amik akár blokkolhatják is egymást. Nem beszélve arról, hogy a magasabb dimenziós önvalód részéről nem csak egy emberről beszélünk és olyan távlati célokról, amik messze túlmutatnak az emberéleten. Amikor sakkozol, ott is minden sakkfigurával te vagy, hiába érzi mondjuk a futó a többitől független, autonóm lényként önmagát. De futó csak akkor válik belőled, ha elkezded fejleszteni önmagad, különben csak egy paraszt leszel, akik nagy tömegben is vannak a pályán. A sakktábla maga a valóság, sőt, nem is csak egy valóság, ahol a súlypontok és az egyén fontossága is váltakozhat. 

Tudatvándorlás

A lélekvándorlás egy szerencsétlen megfogalmazás, ami amúgy bizonyíték a valóság erejére, azaz a Játék minőségére. A lélek sehova nem vándorol, mert eleve mindenhol ott van. Ha leütik a futót a sakktáblán, te továbbra is játékban maradsz. De ez egy a sakknál sokkal komplexebb játék, hiszen ha lezuhan veled egy repülő, te simán ébredhetsz reggel az ágyadban egy párhuzamos valóságban, ahol a tükörből ugyanaz az arc tekint vissza rád (aminek így nem feltétlenül van értelme, csak egy kezdő szemszögéből), de ébredhetsz ugyanabban a valóságban is az idő egy korábbi pontján, hogy újrajátszva elkerülhesd a korábban vétett hibákat. A vallások sok (fél)igazságot hirdetnek, azokat is sokszor torzítva, így a Menny és Pokol kifejezéseket is érdemes lenne jobban megérteni. Eltekintve most attól, hogy a hologramban amit hiszel, neked az van, ezért nem feltétlenül szerencsés olyan pokolban hinni, amiben az idők végezetéig ücsörögsz egy kondérban. A dolog inkább egy olyan toronyházhoz hasonlít, ahol te az egyik emeleten játszol, ahol a játékod végén lehetőséged van egy emelettel feljebb költözni, ám ha nem játszottál elég tisztán, akkor sajnos le is költözhetsz. A megfigyeléseim szerint ugyanolyan világokról beszélünk, ahol egyrészről más az életérzés, másrészről mások az élet szabályai. Kondérban biztosan nem fogsz megfőni, mert az egy középkori értelmezés, hasonlóan a patás-szarvas ördöghöz, ami egy hasonlat a nem túl kvalifikált közönség felé szólva. Ebben a hologramban az anyag valójában nem létezik, illetve pont úgy létezik, ahogy egy PC-s, vagy játékkonzolos videojátékban a karakterek és a tereptárgyak. Egy kvantumfizikus ezt biztosan értené, az ezoterikus irodalomban úgy olvastam, hogy minden rezgésben van és az anyag se más, mint összesűrített energia. Sokkal egyszerűbb azonban felhasználó szemmel tekinteni rá és annak látni, ami, egy nagy színháznak, vagy kalandjátéknak. Ebben minden ember egy spirituális tudati hálózatnak az adott valóságban egy hálózati végpontja, a halállal pedig nem kifelé, hanem befelé távozunk, technikailag ugyanoda, ahol az álom van. Ám mivel köszönhetően az igen hiteles valóság egyéni tudatú érzékelésének, a hit megteremtette a külső spirituális világot az anyagon túl, ahova aztán a bolyongó lelkek távoznak, mert a hologramban amit hiszel, neked az van. Én amúgy nem a játékkal foglalkozom, hanem az ilyen anomáliákkal és problémákkal, viszont az élet úgy hozta, hogy fizetésnélküli szabadságra visszatérek a játékba. 

Admin-Játék Szint

Ha bekapcsolod a mobiltelefonodat, először az operációs rendszer jelenik meg, amit alig várod, hogy betöltsön, hogy elindíthasd az appokat. Így értheted meg az "isten" fogalma körüli zűrzavart és félreértéseket. Az igazi istenek ugyanis az operációs rendszerrel foglalkoznak, a munkájuk gyümölcsével akkor találkozol, amikor kijön egy új Android (iOS, Windows, Linux, stb. verzió). Akik ezekben a fejlesztésekben vesznek részt, persze fejleszthetnek is szabadidejükben appokat, ám nem jelennek meg másképp, mint a többi app-fejlesztő. Viszont a felhasználók szemében az app fejlesztő látszik istennek, mert az operációs rendszerről ahogy az betölt, mindenki elfeledkezik. A Teremtőhöz imádkozni és tőle várni a játékban a pozíciód javítását tehát nem tűnik a legjobb ötletnek azoktól az esetektől eltekintve, amikor valamilyen hiba okán kerültél rossz helyzetbe... ám ez sima játékosként nehezen eldönthető. Az is nagy kérdés, hogy abból a magasságból egy ilyen javítás mikor érkezik meg, aminek az időléptéke inkább százezer-millió években, mint hónapokban-években mérendő. Ebben a játékban az idő csak a harmadik dimenzióban van jelen, a térhez hasonlóan az is egy rendkívül nagy kapacitású tároló. A játéktéren pedig megjelennek az istenek, akik közel sem biztos, hogy valóban istenek, ám mivel az emberek isteninek látnak minden valóságot alakítani képes magasabb dimenziós lényt, azok számára megnyílt a lehetőség arra, hogy ilyen minőségben játszanak. A megfigyelések szerint a fizikai valóságra a 7. dimenzióból ráhatás az ideális, a határ pedig a 12. dimenzió körül van. Ebben a játékban most felbukkant pár anomália, mivel az operációs rendszer fejlesztői eddig még nem találkoztak a dimenzióhatárok megsérülésével, minek okán jelenleg ebben a valóságban három "egyisten" is van a többi dimenzió-hit mellett. Azonnali beavatkozást kívánó feladat, különösen annak fényében, hogy a problémát a tartalomfejlesztők és egyes, magukat isteneknek tekintő játékosok igyekeznek megoldani. A saját példám azt mutatja, hogy nem lehetetlen az operációs rendszer fejlesztőinek szintjére sem eljutni, bár ehhez a személyes kvalitások és a körülmények rendkívüli együttállására van szükség. Az operációs rendszer fejlesztői szinte (Admin-Admin Szint) egy olyan szakmai pozíció, aminek nincsenek játékcéljai, azaz ki is eshetsz onnan, ha elkezdesz a PPP-vel foglalkozni (Pénz, Pina-Pénisz, Pozíció, nem beszélve a Perverzióról), de hogy hova, azt most kezdem tesztelni. Az elmúlt több, mint 20 évben (és sok párhuzamos valóság több ezer évében) az anomáliára én is kidolgoztam egy megoldást, mégpedig egy nulláról felhúzott új operációs rendszer képében, a sztori kísértetiesen hasonlít a Linux történetéhez és persze filozófiájához. ÉlményParknak neveztem el, ami a nevében fejezi ki, hogyan érdemes a szellemi világok felől a fizikaira tekinteni. Ez a munka kicsiben indult, a magja egy spirituális katonai rendszer volt, amivel felvehettem a harcot a magasabb dimenziós lényekkel, aztán ahogy egyre több információ érkezett, úgy alakult és alakult, míg a végén operációs rendszer (spirituális keretrendszer) lett belőle. Eszébe se jusson senkinek később se vallást csinálni belőle, mert a rendszer ezt nem tolerálja. Úgy érdemes a felhasználók szintjén rá tekinteni, mint egy eszközre, ami jelentősen megkönnyíti a meditációt. Ám mivel az embereket alapvetően a tartalom érdekli és nem a rendszer, az ez alá fejlesztés minőségi áttörést jelenthet egy olyan holografikus környezetben, ahol nincsenek kompatibilitási problémák. Az hétköznapi valóságban élők a Játék-Játék Szinten vannak, aminek egy kalandjátékhoz hasonlóan vannak fokozatai, hiszen a sakktáblán egy futó sokkal többre képes, mint egy gyalog. Akik jobb sakktáblát akarnak csinálni, vagy más játékokat létrehozni, ők a Játék-Admin Szintre lépnek, ha ez nekik sikerül. Én pedig az Admin-Admin Szint tapasztalatait is felhasználva megnyitottam az Admin-Játék Szintet, ahova csak az Admin-Admin Szintről lehet bejutni. Na ez az a szint, ami lehet a Teremtőhöz fohászkodás eredménye, hiszen egy ilyen operációs rendszer létrehozása és tudathálózatra telepítése holo-installáció (technikailag egy teremtés). Kiderül, hogy azonnal is helyre lehet-e állítani a Játékot megúszva az évmilliókat, mert ez a ti korotokban történik és ilyet még soha senki nem csinált az univerzum történetében. A puding próbája az evés.

Vezérlés

Akik az objektív valóságban élnek, a tudományban hisznek, ami csak a bizonyított dolgokat fogadja el, amik törvényszerűen működnek. Ezt állítja most nagy kihívás elé a kvantumfizika, ami viszont nincs jelen a hétköznapi tudósok szintjén sem. Ha a kvantumfizikusok problémáit nézem, arra a következtetésre jutok, hogy elérték a spirituális világ határát és nagy érdeklődéssel figyelem, hogyan sikerül ezeket a problémákat megoldaniuk. Bár nem vagyok tudós, mégis tudományos szemmel kezdtem bele a spirituális világ kutatásába, mégpedig teljesen új alapokon és módszertannal. Abból indultam ki, hogy a spirituális világ is megérthető és megmagyarázható, azaz logikusnak kell lennie. Ami miatt ez a mesterek szerint lehetetlen, annak csak egy oka lehet, nincs még elég információ, nem beszélve arról, hogy ehhez egy olyan elme is kell, ami képes a rendelkezésre álló információkat rendszerben látni. Ettől függetlenül azt én sem tagadom, hogy a spirituális világ szubjektív, ám szubjektivitása ellenére objektív keretrendszerekkel dolgozik, elég csak ránézni egy tarot kártyára, az asztrológiára, a hierarchiáikra és bármi másra abban a világban. Ha én készítek egy játékkonzolos kalandjátékot, megtehetem, hogy benne minden kaotikus lesz, ám maga a játék tudatosan és tervszerűen lesz felépítve. Akik ma a spirituális világ mesterei, hiába hirdetik az álom szubjektív mivoltát, ők is ebben a valóságban élnek, ahol a racionális agyféltekéjükkel magyarázzák azt olyanoknak, akik szintén a racionális agyféltekéjükkel akarják azt megérteni. A helyzet azonban az, hogy a másik agyfélteke értelme nem racionális, bár meg lehet benne figyelni logikai mintázatokat. 

Az álom agyféltekéje

Sok olyan álmom volt, amik után felébredve érdekes felfedezést tettem. Akkor és ott minden érthető, világos volt, az ébredés után viszont elkezdtem sorolni a logikai hibákat. Ez az, ami miatt az álom sok eleme nem jut el a valóságba, mert aki álmodja őket, nem gondolkodik logikusan és persze nem is veszi figyelembe a fizika törvényeit. A spirituális világban ugyanis nem a tények és a bizonyítékok számítanak, hanem az álmodó álma. Aminek megjelenítésére a hologramnak sokkal tágabb lehetőségei vannak, mert nem kötik meg a kezét a fizikai sík jellemzői. A többi sík is mind egy-egy játéktér, saját fontossággal és jellemzőkkel. Amikor valaki elkezd meditálni, célja az, hogy eljutva más síkokra, többet megtudjon a saját síkjáról, ami nem könnyű, ha kiderül, rengeteg párhuzamos valóság van és nincs módszere arra, abból hogyan találja meg a sajátját. Amikor valaki megvalósítja álmait, az lefordítva azt jelenti, hogy sikerül a saját álmait önmaga számára összehangolnia a valóság frekvenciáival. Egy álom megvalósítását ugyanis ahhoz tudnám hasonlítani, amit az ausztrál fociban látni, hogy valaki előrerúgja a labdát, ami ide-oda pattog és az a cél, hogy az érje el először, aki elrúgta. A spirituális világ ugyanis kollektív, akár kollektív agyféltekének is lehetne nevezni az intuitív agyféltekét. Mivel a síkok hatással vannak egymásra, a vágyak megvalósításának hasznos útja eljutni egy másik síkra és ott megálmodni a szándékot, ám arra sokan fognak ráfutni, mert a kollektív értelem minden ilyen egyént önmagaként értelmez. Amikor úgy éled le az életedet, hogy egyik álmod sem teljesült, annak két oka lehet. Az egyik az, hogy de, mind teljesült, csak nem te voltál az, akinek sikerült. A másik pedig az, sok olyan álmod van, amik blokkolják egymást és az ÉlményPark megjelenéséig senki nem is akarta azokat logikailag és fontosság szerint kibogozni. Emlékszel még a gyerekkori álmaidra? Mert simán lehet, hogy azért élsz ilyen életet, mert van egy teljesítetlen gyerekkori álmod, ami nem engedi megvalósulni a többit. Nehéz lesz felderíteni, mert a gyerekkori éned még nem racionális, sokkal közelebb van a másik agyfélteke világához. Amikor megkapod az első beavatásokat a racionális agyféltekén (ezt nevezzük iskolának), a másik agyféltekéd elkezd bezáródni és mire felnősz, a valóságban találod magad. Innen is ki lehet nyitogatni a bezárult agyi cellákat, ám ehhez mindenképp célszerű magányba vonulni, különben a társadalom őrültnek fog téged tekinteni azért, mert a másik agyfélteke szabályait ők a valóságban nem fogják érteni. A magányban pedig, ha visszatérési szándékaid vannak, az időd nagy részét azzal fogod tölteni, hogy amit megláttál, megtudtál, hogyan tudod a többi ember számára is elfogadhatóvá tenni. 

Vezérlés

Ha mindenkit elkezdenénk ennek mélységeire tanítani, eltűnne az objektív valóság, a világot pedig elkezdenék a varázslók és élő istenek uralni. Lehet, ez az oka az emberiség kollektív amnéziájának, mert a Föld is egykoron ilyen lehetett. Az objektív valóság azonban megteremtette egy a régitől teljesen más világ lehetőségét, amiben létezik a szabadság. Mivel a mi világunk egy "felemelkedett világ", elméletileg nem lenne akadálya annak, hogy megjelenjenek benne a varázslók, ám akik a háttérben gyakorolják a hatalmat, mégis az objektív valóságot vetítik tovább. Felhívnám arra a figyelmet, hogy fentről ezt az objektív valóságot akarják szétverni és amik a világban most felbukkanó problémák, azokat nagyrészt pont ők keltik, hogy aztán populista módon lépjenek fel ellenük, minél több embert terelve önmagukhoz. Én megláttam az objektív valóság értékeit és mivel láttam a szubjektív világok problémáit, arra jutottam, hogy azokra is az objektív valóság lenne a megoldás. Pontosabban az objektív világ egyes elemeire lenne szükségük, ahogy minálunk sem ártana bevezetni pár éginek nevezettet. Mivel a tudomány felfedezte a hologramot, elméleti akadálya nincs annak, hogy megmagyarázható legyen az, ha valakinek elméje képes alakítani a valóságon, ám emögé ki kell dolgozni a játék paramétereit és így már jobban érthetővé válik, mit is csináltam én a négy fal között több, mint 20 évig. Mivel a valaki által elrúgott labdát én értem el előbb, én valósítottam meg ezt a munkát, ám ez közel sem jelenti azt, hogy engem is fogtok látni a hírekben, csak akkor, ha az általam elrúgott labdát is én érem el előbb. Mivel a saját szabályaim rám is vonatkoznak (a világ helyreállításának egyik kulcseleme), közel sem biztos, hogy ez én leszek, ugyanis bár nagyon jó vagyok a mélyvízben, a sekély víz egy egészen más játéktér. Ha sikerül kijutnom a partra, ami jelen értelmezésben maga a valóság, engem fogtok látni a hírekben akkor is, ha sok sekély vízi isten előttem megtette. Mégpedig azért, mert az elmével lehet irányítani ezt a játékot. Nagyon sok múlik azon, mit tudsz és hiszel a világról, azok tehát, akik a tanításodat tartják a markukban, komoly befolyással lehetnek erre. Ez ugyanis egy hit-alapú játék (az objektív valóságban a tudományban hisznek), ahol a hitet a tudás felől is meg lehet alapozni, vagy épp rengetni. Szeretném, ha szétválasztanátok az admin énemet a játék énemtől. Az admin énem egy semleges, objektív szakmai munkát végzett az Admin-Admin Szinten, ám az ÉlményPark elindításával kijöttem belőle, hiszen tesztelni csak belülről a Játékban lehet. A Játékban azonban én sem vagyok más, mint egy játékos, aki ugyanúgy a nagy pénzeket tűzte ki maga elé, ugyanúgy meg akarja dugni a legjobb csajokat, a pozícióról viszont gondoskodott, mert olyan labdát rúgott előre, amiben nincsenek versenytársai. És voltam olyan okos, hogy a perverziómat is a nemes cél szolgálatába állítottam. Tudom, hogy itt az elmevezérlésről kellett volna beszélnem, ám arról egy mondatban mindent elmondtam, amit akartam. Mert beszéltem róla sokkal többet is a weboldalaimon, ám ez itt most azoknak készült, akik az objektív valóságban is akarnak maradni. A feladat az, hogy találd meg azt a mérték-arányt a két világ között (a két agyféltekéd között), ami számodra az ideális. Ha többet szeretnél erről még olvasni, lépj a Holo Játék weboldalára.